A másik oldal, avagy Man Seeking Woman

man seeking woman

Ezen a vasárnapon az FXX új sitcomjáról, a Man Seekin Womanről lesz szó. Ez a bevezetés szívás.
Laeko a chatablakban már többször kérte, hogy kezdjek neki a sorozatnak, már régóta lógok a kritikával. Jó, ettől a pár mondattól tekintsetek el, most húztam le 7 részt ebből a... sorozatból és még egy kicsit nagyon a hatása alatt vagyok.

Kezdjük hát a történettel: hál' Istennek erről tényleg nem lehet spoilerezni. Josht, a huszonéves srácot frissen dobta a barátnője, így visszakerült a szinglipiacra. Eleinte elkeseredett és borúlátó, aztán szépen lassan visszatér a párkapcsolati mókuskerékbe: felszed valakit, dobják, felszedik, dobja a lányt, összehozzák valakivel... Mindezt groteszk, abszurd és szürreális körítéssel, elnagyolt helyzetekkel, városi legendákkal, klisékkel ábrázolva. Éppen ettől egyedi.

Miért "a másik oldal" a cím? Egyrészt, mert megismerhetjük egy férfi szemszögét, azt, ahogy ő éli meg a párkapcsolatokat a keresést és egészében az életet. Másrészt a poénok sokszor átesnek a ló másik oldalára, és akkorát koppannak, hogy még hallani is fáj.

Még mielőtt a tartalmat tovább feszegetném, szeretnék megemlékezni a csodás openingről. Őszintén, nekem nagyon tetszik mind a zene, mind a popartos mozgó ikonok. Összefoglalják magát a műsort, de mégsem szúrják ki spoilerekkel a néző szemét, (mint a Barátok közt beharangozójában, ahol felvonul a stáb, és már lehet fél évre előre látni, hogy Juli és Attila összejönnek).



A sorozat Simon Rich novellagyűjteményéből (The last girlfriend on Earth) készült, ami sajnos az első 2-3 részen még látszik is. Amikor megnéztem az első rész trailerét, azt hittem, az az öt percnyi mosolygás megnégyszereződik majd a 20 perces teljes rész alatt. Ezért csalódtam először a sorozatban. Leültem a gép elé, hogy most húsz percig relaxálok és kinevetem a stresszt, de nem kaptam többet a résztől, mint a betekintőtől: konkrétan minden ugyan olyan volt, csak lerövidítve, és ezért nekem a kisvideó jobban is tetszett.


Szóval az első részen erősen érződik az, hogy csak a főszereplő személye köti össze a sztorikat, igazából a sok kis különálló jelenetben lehettek volna váltakozó szereplők is, nekem úgy jobban tetszett volna.

A humor. Az a groteszk... izé. Nem a nagy orosz realistákra jellemző kiforgatott magashumor, hanem annak a hétköznapi ember fejében leképződött valamilyen elkorcsosult változata. Ami már annyira lehetetlen és annyira fárasztó és kiszámítható, hogy már fizikailag fáj. Ehhez jön még az igazán naturalista ábrázolásmód és az alantas khm. poénok (?). HA valaki szeretne egy japán idő-űrutazó péniszszörnyet látni, ajánlom a sorozatot.


Egyébként. A sorozat a végkimerültség állapotában egészen felfrissítően hat. Megakadtam három rész után, majd mikor már teljesen kimerültem agyilag, mégis nekifogtam: ennek köszönhető ez a bejegyzés, hisz egyben lenyomtam 7 epizódot, és még tetszett is. A sorozat készítői belerázódtak a kezdeti bukdácsolás után a feldolgozásba, és kerek egy sztori- egy részes epizódokat kaptunk, amiben ugyan sok mellékszál van összemosva, de az alkotás mégis egységes marad.

Kedvenc részem egyértelműen a kilencedik, ahol fordul a kocka: Josh nővérének szemszögéből látjuk a világot. Woman seeking man, és milyen igaz. Bár nem vagyok járatos a randizásban és éveim száma sem közelít a harminchoz (de, közelít, de még elég távol jár), de én is belátom, hogy pontosan ilyenek a lehetőségeink.

A történet a helyzetkomikumon alapszik, a karakterek tulajdonságai elég felszínesek.
Josh egy kicsit kétballábas, nem túl vonzó, filozófiából diplomázott srác. A nőket szereti és a videójátékokat. Ennyi.
Barátja, Deke nem tudom hogy hívják, nőcsábász, partiarc, "bro". A nőket szereti. És a piát. és a drogokat.

Szerintem nem sorolom inkább tovább a szereplőket, mert mint látjátok, felesleges. A színészek kitűnő alakításokat nyújtanak, de nincs nagy elvárás. Olyan, mintha magadat kéne játszanod, erre mindenki is képes, nem? Jó, a műsebek és egyéb gusztustalan kellékek nélkül.


Összességében egy sorozatnak elment, megy a pipa a bakancslistámra, de nem hiszem, hogy folytatni fogom, főleg nem az utolsó rész miatt. *** Nem tudom elmondani, de ez a rész számomra a felfelé ívelő sorozatot ismét lehúzta. Társadalomkritika, oké. Mendemondák és tévhitek, oké. De ez nekem már túl sok. Nem vagyok prűd, a gyomrom is erős, de most, hogy ebéd környékén visszagondoltam a sorozatra, elment az étvágyam.

Nem tudok mit mondani a sorozatról. Tetszett is meg nem is. A viccek, az elcsépelt visszatérő klisék kifigurázásai és az obszcén elemek nagyon lehúzták számomra az élvezeti értéket a sorozatnak. Ez volt a fej. Az érme másik oldala, az írás pedig fényes, tiszta és leggyakrabban a föld felé pottyan. Ez a társadalomkritika, a nézeteink kifordítása és a "mindenkivel megtörténhet, te is így szemlélnéd"-jelenetek. Ezért szeretnék beleolvasni a könyvbe. De nem is húzom tovább a szót...

Értékelés: 

Abszurd izék a 10 rész alatt: 9. Péniszszörnytől a lázadó kezeken át a feketeerdei trollig.
Hipernaturalista ábrázolásmód: 16. Minden részre legalább egy jutott.
Igazából nevettető pillanatok: 5-7. Igaz, hogy nehéz megnevettetni, de... Nem könnyed műfaj, talán ezért.
Társadalomkritika a 10 rész alatt: 34-39. Ha nem kikapcsolódni és nevetni vágysz, akkor tényleg ajánlom.

Színészek: 8/10 - ahogy mondtam, nincs sok szerepük.
Karakterek: 3/10 - nincsenek kidolgozva. nem tudom, ez egy helyzetkomikánál nagy baj-e. végül is nem.
Történet: 8/10 - magam sem hittem volna, hogy ennyit adok, de jár neki.

Nézni vagy nem nézni? Mindenképpen próbáljátok ki. Ne az első résszel kezdjétek, hanem mondjuk a  negyedikkel. Amúgy se függenek szorosan össze a szálak. Társadalomkritika várható, egyéb kifigurázott szituációk és városi legendák szintén felbukkannak. Csak az a kérdés, meddig bírod?

Titeket meghódított a sorozat? Ha láttátok már, hogy tetszett? Nektek bejön ez a fajta humor?

        

0 megjegyzés: