.png)
Matrjoska
Avagy cikk a cikkben
Sziasztok!
Zsófi vagyok, és eredeti nevemen blogolok közel két éve. Első blogom történetes volt (link), ezt azóta már befejeztem, így kerek, egész történet. Azóta csatlakoztam egy designblog szerkesztői közé, és öt imádni való lánnyal tevékenykedem. A design részhez nem konyítok, így megmaradtam kritika- és cikkírónak. Alábbi cikkem már megjelent a blogon, de most mint vendégíró érkeztem ide.
Kellemes olvasást mindenkinek, a későbbiekben elértek az alábbi blogon: http://fivefireroses.blogspot.hu/
Igyekszem pontokba szedni, világosan elkülöníteni az általam fontosnak ítélt dolgokat. Mivel egy szerteágazó, színes témáról van szó, majdnem biztos vagyok benne, hogy egy több részes sorozat első elemét olvassátok most - tehát nagy valószínűséggel lesz folytatása.
Ha van bármilyen kérdésetek, kérésetek a cikket illetően, szóljatok bátran, és megpróbálom az alapján kiegészíteni, tehát ez afféle 'kívánságcikknek' is indul, hogy megpróbálhassak minél több kérdésre választ adni; aztán ha bejön, a későbbiekben esetleg több hasonlóval is megpróbálkozom majd.
Cím - alcím
Egy cikknek címe van. Ha elkezdesz írni valamiről, érdemes egy jól hangzó, figyelemfelkeltő címet adni neki, hogy az emberek már arra is felfigyeljenek. Gondolj csak bele, milyen lenne egy írás cím nélkül? Rendben, tekintsünk most el a különleges, speciális, újító ötletektől - amelyekre egyébként abszolút szükség van - , és maradjunk a klasszikus felállásnál. Legyen szó újságról vagy blogról, alapjáraton az emberek csak végigfuttatják az ujjukat (szemüket) az oldalon, és automatikusan felkapják a fejüket, ha valami őket érdeklő témát pillantanak meg.Egy jó cím nagyon sokféle lehet. Használhatsz egy egyszerű, a témát teljes egészében bemutató elnevezést, például A karakterekről - ezt beszélő címnek hívjuk. Alkalmazhatsz apró kis célzásokat, burkolt megjegyzéseket, amelyek segítségével a cím többértelművé válik, ebben az esetben nem beszélő. Gondolok itt például mostani cikkemre: első olvasásra ki gondolná, hogy bármi köze van a blogokhoz, vagy az íráshoz?
Ha szeretnéd jobban kifejezni, más megközelítésből, vagy más módon is bemutatni cikked témáját, használhatsz alcímet is. Ez sok esetben hasonló, mint a főcím, illetve nagyban függ tőle. Amennyiben a főcím nem beszélő, azaz a mű tartalmáról, műfajáról nem kapunk pontos eligazítást, az alcím kiegészítheti, kifejtheti, magyarázhatja azt.
A jó címnek nem feltétele az sem, hogy rögtön az írás elején megválaszd. Bőven ráérsz vele a közepén vagy a végén is - amikorra már biztosan tudod, hogy igen, ez lesz az.
Téma fixálása
Egy cikk írása előtt mindenképp gondold végig, miről is szeretnél írni pontosan: mi az a téma, amiben elég jártas vagy ahhoz, hogy gondolataidat megfogalmazva egy értelmes egészt kapj, amit aztán mások szívesen olvasnak majd. Hacsak nem akarod elkergetni a Föld fél népességét bolygónkról, érdemes meghatároznod magadban, mi is a célod, és mely korosztálynak szánod: a cikk törekvése többek között lehet az informálás, az elgondolkodtatás, a véleménymegosztás, vagy például a tanítás is. A különböző irányoknak megfelelően érdemes aztán megválasztanod mind a szókincset, mind pedig a fogalmazásmódot, hogy az a célközönségnek kielégítő legyen.
Ha van fix témád, ne keveredj át más vizekre - ne légy csapongó! Velem is megesik néha, hogy több jó cikkötletemet egy írásba próbálom besűríteni. Nem jó! Ha döntöttél, horgonyozz le az egyik mellett, járj utána minél profibban, készíts közvélemény-kutatást, tedd oda magad maximálisan! Gondolatmenetedet próbáld értelmesen, logikusan felépíteni - és itt megjegyeznék egy apróságot. Ami neked egyértelmű, az lehet, hogy másnak nem az, tehát maradjunk a "nemzetközi" kommunikációnál.
Ha van fix témád, ne keveredj át más vizekre - ne légy csapongó! Velem is megesik néha, hogy több jó cikkötletemet egy írásba próbálom besűríteni. Nem jó! Ha döntöttél, horgonyozz le az egyik mellett, járj utána minél profibban, készíts közvélemény-kutatást, tedd oda magad maximálisan! Gondolatmenetedet próbáld értelmesen, logikusan felépíteni - és itt megjegyeznék egy apróságot. Ami neked egyértelmű, az lehet, hogy másnak nem az, tehát maradjunk a "nemzetközi" kommunikációnál.
Szerkezet
Ha végiggondoltad a témát, azt valamilyen formában le is kell írnod/be kell gépelned. Egy cikk nagy általánosságban bevezetésből, tárgyalásból és lezárásból áll. Ezeket a részeket bontogathatjuk még jóval apróbb falatkákra is, de ezt most hanyagolnám. A bevezetésben több lehetőséged is van arra, hogy ráhangold az olvasót a témára. Írhatsz arról, mi inspirált a témára, mi a célod vele, rámutathatsz egy jelenségre, vagy tehetsz bármit, hogy felhívd a figyelmünket, és további olvasásra ösztökélj. Ez a reklám- és marketingszakmában különösen lényeges, hiszen itt dől el, hogy a drága odatévedő bezárja-e az ablakot, vagy sem. A cikk a középső, legterjedelmesebb részben, a tárgyalásban bontakozik ki igazán. Itt több kis szakaszban, bekezdésben fejtheted ki a témát, vethetsz fel kérdéseket, érvelhetsz, következtethetsz, stb. A lezárás hasonló hosszúságú, mint a bevezető, szerepe ellentétes. Pár mondatban összefoglalhatod mit gondolsz a témáról, milyen megállapításokra jutottál, miket tanultál. Számomra nagyon szimpatikus megoldás még egy elgondolkodtató kérdés feltevése a cikk végén, amin aztán az olvasó egész este törheti a buksiját, másnap pedig világmegváltó ötletekkel térhet vissza kommentelni - ezzel valamilyen szinten bevonod a közönségedet is a 'játékba'.
Megemlíteném még az arányokat is. A bevezetés és a lezárás közösen sem tehetik ki a cikk felét, vagy annál többet, hisz ezek csak afféle kiegészítések, finomítások, a lényeg általában a kifejtésben rejlik. Tessék rá odafigyelni!
Megemlíteném még az arányokat is. A bevezetés és a lezárás közösen sem tehetik ki a cikk felét, vagy annál többet, hisz ezek csak afféle kiegészítések, finomítások, a lényeg általában a kifejtésben rejlik. Tessék rá odafigyelni!
Váz
Cikked váza többféle lehet. Felépítheted...
egy következtetésre, amikor egyik pontból a másikba jutsz el: A --> B
egy visszafejtésre, mikor egy jelenség okait, eredetét kutatod: B --> A
egy felvetésre, elméletre (mi lenne, ha): A -- > ?
valaminek a rávezetésére: A --> X
stb.
egy következtetésre, amikor egyik pontból a másikba jutsz el: A --> B
egy visszafejtésre, mikor egy jelenség okait, eredetét kutatod: B --> A
egy felvetésre, elméletre (mi lenne, ha): A -- > ?
valaminek a rávezetésére: A --> X
stb.
Idegen szavak, szleng
Van az a közeg, ahol bizonyos mértékben elengedhetetlen az idegen szavak alkalmazása. Gondolok itt elsősorban a szakirodalomra, ahol kulcsfontosságú a terminológia, azaz a szaknyelv használata (példa ebben a mondatban). Egy egyszerű stílusú, kezdő írásban - mint itt - azonban kifejezetten zavaró tud lenni, ha az író mindenféle elegánsnak tűnő, ám a szöveg nyelvezetébe teljességgel nem illő szavakat csempész bele, hogy ezáltal "nagyobbnak", komolyabbnak tűnjön.
Hasonló szabály vonatkozik a szlengre, valamint a trágárságra is. Van, ahol kifejezetten helye van, és elvárjuk a megjelenését, máshol semmi keresnivalója, és használata negatív fényt vethet az írójára. Szintén óvatosan kell bánni az idegen eredetű, magyarosított szavakkal, amelyeknek jelentésével a kezdő blogger sokszor nincs tisztában. Inkább variáljunk át pár mondatot, és alkalmazzunk egy ismertebb, átlagosabb magyar szót, így kisebb a hibázási lehetőség.
Hasonló szabály vonatkozik a szlengre, valamint a trágárságra is. Van, ahol kifejezetten helye van, és elvárjuk a megjelenését, máshol semmi keresnivalója, és használata negatív fényt vethet az írójára. Szintén óvatosan kell bánni az idegen eredetű, magyarosított szavakkal, amelyeknek jelentésével a kezdő blogger sokszor nincs tisztában. Inkább variáljunk át pár mondatot, és alkalmazzunk egy ismertebb, átlagosabb magyar szót, így kisebb a hibázási lehetőség.
Külső
Kaptam még a cikk külsejét illetően is kérdéseket. Hogy néz ki egy cikk? Nos, nézzük normál esetben. A cím jól láthatóan elkülönül, fent középen, esetleg valamilyen speciálisabb betűtípussal írva. Ez alatt helyezkedik el az alcím - ha van - , ezt a kettőt pedig sem pont, sem pedig vessző NEM KÖVET, nem választ el. Hármaspont, kérdő- és felkiáltójel használata természetesen engedélyezett. Ez alatt a szöveg bekezdésekben látható, amely a cikk megjelenési helyétől függően sokféle lehet; alapvetően új gondolat esetén alkalmazunk új bekezdést. A cikk betűtípusa legyen egyszerű, jól olvasható, lehetőleg talpas, a felesleges kiemelésektől tartózkodjunk. Betűszíne - blog esetében - illeszkedjen a designhoz,
Cikken belül használhatunk még felsorolást, táblázatot, videót, vagy bármilyen ábrát is, hogy színesebbé, könnyebben átláthatóvá tegyük azt - ezekkel azonban nem szabad túlzásba esni, maradjunk az ésszerű határokon belül, azaz ne nyomjuk el fő mondanivalónkat például diagramokkal.
Cikken belül használhatunk még felsorolást, táblázatot, videót, vagy bármilyen ábrát is, hogy színesebbé, könnyebben átláthatóvá tegyük azt - ezekkel azonban nem szabad túlzásba esni, maradjunk az ésszerű határokon belül, azaz ne nyomjuk el fő mondanivalónkat például diagramokkal.
Lezárásként
A téma lezárását szintúgy ügyesen kell megoldani, ami egy kicsit a befejező részhez kapcsolódik. Fontos, hogy az olvasó kerek egésznek érezhesse a cikket, ne maradjon hiányérzete az olvasása után. Bevallom, nekem például sokszor nagy gondot okoz egy-egy befejezés megírása. Érzem, hogy valami nem stimmel, hogy máshogy kéne, de nem tudom megmagyarázni, hogy mi nem jó, min kéne javítani.
Ide sorolnám még az apró kis fogásokat is, amivel az olvasót a későbbi visszalátogatásra ösztökéled. Gondolok itt bármilyen beígért cikkre, véleményezésre, ajánlóra, vagy bármilyen nemű bejegyzésre a blogok esetében. Ha ügyesen csinálod, az emberek feliratkoznak, és visszatérnek, megjegyzik a nevedet, esetlegesen ajánlják másoknak is az írásodat.
A cikk végén illik feltüntetni az esetleges forrásokat, hivatkozásokat, mint ahogyan a köszönetnyilvánítást is. Tehát ha valaki komolyabban segített az írásban, nagyon szép gesztus odabiggyeszteni a nevét az alsó sorok egyikébe - neked nem nagy munka, neki pedig egy kis plusz öröm.
Ez a cikk tehát elsősorban a kezdő bloggerek segítése érdekében született, bár nem tudom, ki mennyire tudja majd hasznát venni. Igyekeztem a legalapvetőbb, legfontosabb dolgokat összegyűjteni, de ijesztő hiányérzet maradt bennem a befejezés után. Tehát ha van bármilyen jellegű kérésetek a kiegészítését illetően, mondjátok bátran!
Ide sorolnám még az apró kis fogásokat is, amivel az olvasót a későbbi visszalátogatásra ösztökéled. Gondolok itt bármilyen beígért cikkre, véleményezésre, ajánlóra, vagy bármilyen nemű bejegyzésre a blogok esetében. Ha ügyesen csinálod, az emberek feliratkoznak, és visszatérnek, megjegyzik a nevedet, esetlegesen ajánlják másoknak is az írásodat.
A cikk végén illik feltüntetni az esetleges forrásokat, hivatkozásokat, mint ahogyan a köszönetnyilvánítást is. Tehát ha valaki komolyabban segített az írásban, nagyon szép gesztus odabiggyeszteni a nevét az alsó sorok egyikébe - neked nem nagy munka, neki pedig egy kis plusz öröm.
Ez a cikk tehát elsősorban a kezdő bloggerek segítése érdekében született, bár nem tudom, ki mennyire tudja majd hasznát venni. Igyekeztem a legalapvetőbb, legfontosabb dolgokat összegyűjteni, de ijesztő hiányérzet maradt bennem a befejezés után. Tehát ha van bármilyen jellegű kérésetek a kiegészítését illetően, mondjátok bátran!
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm ezt a cikket, magam is átgondoltam a bejegyzéseimet ennek kapcsán. Nem régóta blogolok, így még keresem például azt a szerkezetet, ami átláthatóbbá, érthetőbbé teszi a mondanivalómat.
A kérdésedre válaszolva, nem szeretem, ha egy bejegyzés kilométer hosszú és ha nincs tagolva. Gyakran bele sem kezdek, ha nem szellős, mert a tartalmát szeretném élvezni, nem pedig arra figyelni, melyik sor melyik után jön. Az ilyenben könnyű elveszni. Szintén nem szeretem, ha sötét alapon világos a betű, mert irtó zavaró tud lenni. Mire a végére érek jojózik a szemem.
Ami megfog az a gördülékenység és a közvetlenség, amikor úgy érzem egy kávé mellett ülök a cikk írójával és csak "fecsegősen" elmeséli nekem az egészet. Bloggerként tudom, mennyire nehéz ez.
Üdv: Ladybird
Szia!
VálaszTörlésIgazából, egy ideje elhanyagoltam e blog olvasását, de most behoztam ezt.
Én egy éve blogolok, és ahogy vissza néztem az első, történetes blogom, majdnem elsírtam magam. Régebben hogy tudtam ezt jónak hinni?
Szóval meg tudlak érteni.
A kérdésedre válaszolva: Ugyanaz szinte mint Ladybird. Azt sem szeretem (ez saját rigolya) ha a pont után nincs szóköz. Az rettentő zavaró, az egész egybe folyik, mintha egy rész, egy mondat lenne. Ehhez kapcsolódóan, a vessző hiányok sem tetszenek, nincs "hangsúly" a mondatban. Amikor az egész unalmas. Nincs benne semmi figyelem felkeltő, érdekes. Ami pedig tényleg irritál (egy történetes blogban például) a smileyek használata. Egy ilyen cikkes blogban viszont nem zavaró, közelebb érzem magamhoz az írót ezáltal.
Szeretem, ha az író közvetlen, egy csipetnyi humorral. A szellős írás tényleg nagy erény, főleg, ha valami terjedelmes a mondandód. A tagolás is remek, és amit most csináltál, hogy a különböző részeknek, kis címet adtál. Nagyon aranyosan tud mutatni.
Az átlátással, szerkezettel nekem is vannak gondjaim, a hiányérzet bennem is megmarad. A hogy kerek legyen a cikk, fontos, de igazán nehéz, többször kell átolvasni - talán mással is elolvastatni.
Remélem, valami értékessel szolgáltam, nem zagyvaság amit írtam.
Luna xx
ui.: nekem nem maradt hiányérzetem, mindenre választ kaptam.