True love stories

19:43 , 0 Hozzászólások

Álmodtál már te is arról,  hogy eljön érted a szőke herceg fehér lovon? Hogy rád talál az igaz szerelem? Vagy már teljesen letettél ezekről? Elfogadtad, hogy az élet nem Disney mese, és nincs minden pillanat alá egy dal? Talán nincs. Talán herceg sincs lóval. Vagy csak te nem ismered fel. Nyisd ki a szemed és láss! Igaz szerelem még létezik!

A türelem rózsát terem!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Végzős évéhez érve eljött az ideje, hogy a szokásokhoz híven bált rendezzen társaival.
Az akkori diákságon átok ült, mely megakadályozta, hogy táncoljanak. Ezt az átkot szégyenlősségnek hívták, és a kor szelleme ültette rájuk elvárásaival. Ebben az évben azonban valami megváltozott: ez a srác elhatározta cimboráival, hogy márpedig ők megtörik ezt az átkot, és felkérnek egy-egy lányt, amint megszólal a zene. Így is történt. A fiú is összeszedte minden bátorságát, odament egy lányhoz és táncba hívta. Az egész estét végigropták.

Ettől fogva gyakran találkozgattak. Az év lejártával a fiú befejezte tanulmányait, és elment egy másik városba. Azonban vérzivataros magyar események hatására kénytelen volt elhagyni a kisváros után a kontinenst is.
Egy évvel később eszébe jutott a fiúnak a lány két szép égszínkék szeme, és irt neki egy levelet, melyben tudatta vele, hogy halálos veszedelem miatt kényszerült elhagyni sok más társával országunkat az óceánon át. Levelezni kezdtek. Eleinte csak rövid, óvatos szavakat váltottak, majd egyre hosszabb regényeket írtak egymásnak.


Ez így ment 7 éven keresztül. Képesek voltak egy hónapot várni egymás levelére, minduntalan a postaládát lesve. A lány idő közben ellátogatott Bécsbe, keresztanyjához. A fiú sem sokkal később szabadult megkötött státuszából. Ekkor úgy döntöttek, ha a lány újra Bécsbe utazna, a fiú is átrepülhetne oda, és nyolc év távollét után ismét találkozhatnának.
A fiú azonban úgy döntött meglepi a lányt, így hát keresett egy korábbi járatot, és elutazott a szülővárosukba. Ott a lány legnagyobb meglepetésére szüleitől megkérte a kezét. Ez után együtt mentek Bécsbe megesküdni. Az esküvőig még sok problémán kellett keresztülmenniük: a legfőbb nehézség abból adódott, hogy eltérő állampolgárságúak voltak. A papírjaikat három nyelvre le kellett fordíttatni, és engedélyeztetni kellett az egybekelésüket a nagykövetségeken is. Amíg várták a dolgok lefolyását és intézték irataikat, egy hónapon át minden délelőtt, délutánonként Bécset járták kézen fogva.
Amint minden összeállt, másnap reggel megesküdtek és egyből rohantak is az amerikai nagykövetségre, hogy a lány vízuma is meglegyen. Kész volt minden: együtt voltak. De még nem ennyi! Elmentek nászútra Bécs mellé pár napra, majd a fiú visszatért Amerikába. A lány egy hónap múlva követhette, addig Bécsből búcsúzott családjától és szeretteitől. Haza nem mehetett többet, mert nem engedték volna onnantól elhagynia az országot, mert hozzáment egy amerikaihoz. Nyolc év után végre együtt lehettek és semmi nem választhatta el őket többé.

A mese vége: ma három felnőtt fiuk van, nyolc unoka boldog nagyszülei és idén ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat!

Szerelem első második látásra

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy másik fiú és egy másik lány.
Volt egy koncert, ahol különböző helyekről jöttek össze fiatalok. Az egyik együttesben az a fiú basszus gitározott, akiről rövid kis történetem egyik fele szól most. Ennek a fiúnak az arcán örökké széles vigyor ült és elég nyurga alkat volt. Sima farmer-póló kombót hordott mindig, kényelmes sportcipővel. Történetünk másik főszereplője, a lány, a fent említett koncerten egy kórusban énekelt. Vörös Kleopátra-frizura, zöld szem, örök mosoly jellemezte. Ruhájáról inkább csak annyit, hogy ma már a világ minden kincséért se venné fel.
A fiú és a lány nem ismerték egymást, soha nem találkoztak még. Mikor szembe kerültek egymással, a fiúnak egy gondolat futott át a fején: "bárki csak ő ne legyen a feleségem". A lány is rosszallással nézte a fiú copfját.


Fél évvel később újra találkoztak, ezúttal egy vonaton. Mivel látásból már ismerték egymást, így elkezdtek beszélgetni. Kiderült, hogy ugyanabba a táborba tartanak épp.
Innentől a történet roppant egyszerű. Az ötnapos tábort végigbeszélgették. Nem mentek a programokra, együtt ettek. Lehetetlen volt szétválasztani őket. Az ötödik nap végén a fiú két kérdést tett fel a lánynak:
"-Ha most megkérném a kezed, mit válaszolnál?
-Valószínűleg igen mondanék.
-Akkor, hozzám jössz feleségül?"
Öt hónappal később összeházasodtak.

A vége: idén lesznek 22 éve házasok és három gyermekük van.

Kis bónusz: mikor a fiú megkérte a lány kezét, annak apjától, az azt felelte:
"-És ha nem adom?
- Akkor is elviszem.
- Akkor minek kérdezted?"

Mindkét történet happy enddel végződött, a tiétek is azzal fog! Látjátok, nem az számít hogyan, hanem az, hogy kivel vagy együtt!:)

0 megjegyzés: