.png)
Csak egy pár szót... a szavakról.
Egyszer nem is olyan régen, magyar fakultáción beszéltünk a szavak jelentéséről...
A szavak önkifejezésünk legszebb, legegyszerűbb és egyben legbonyolultabb eszközei. Okozhatnak örömöt, fájdalmat, zavart...
De vigyázzunk: a gyakran hangoztatott szavak elvesztik jelentésüket. Ezt mindenki tapasztalhatja. A köszönöm, a "jó napot", viszlát kifejezések már-már belénk ivódtak, automatikusan alkalmazzuk őket adott helyzetekben. Nem gondolunk bele jelentésükbe. Például, hogy az elköszönésnél használt fordulattal kifejezzük, hogy újra szeretnénk találkozni az illetővel.
Ugyanígy a "szeretlek" egyre gyakoribb használata a szó mély jelentésének és személyességének rovására íródik. Az érzelmeink, tulajdonságaink kifejező eredetileg bensőséges szavak napjainkban a köszönés köznapi szintjére alacsonyodtak. A sablonosság pedig kapcsolatainknak is árthat. Mivel mással fejezzük ki odaadásunk és szerelmünk, mint szavakkal? A szeretet nem megvehető, a tetteket nem lehet végtelenségig fokozni, szavaink klisévé válnak... A párkapcsolatokban a felek már nem tudják már jobban és jobban bizonygatni egymásnak, hogy érzéseik valósak, mert ez a szó (a szerelem) mindent magába foglal, de jelentését vesztette.
A gyűlölet szó sokak szerint összetett: "gyűl"-"öl". Bár etimológus nem vagyok, szerintem ez a szó sokkal erősebb, mint az utálat.
Az ember tudatában sincs, miket ejt ki száján, milyen gyakran és milyen hatással másokra.
Válogassuk meg szavainkat.
0 megjegyzés: